Navigáció


RSS: összes ·




Dal: A szabadság környéke

, 219 olvasás, PeterReaze , 4 hozzászólás

Remény

Mélységbe zuhan a magasság
Kétségbe fordul a hit
Száműzetésben a szabadság
Csövesként koldul megint
Gondolatomra mindent uralva
Rárakódik a csend
Magát álcázva lelkem átjárva
Másvilágot teremt

Árnyékként az ódon falakon
Évek szagát érzem magamon
Nem lépek túl én nem tagadom
A belém töltődött anyagon

Keresztre feszített józan ész
Sárba taposva a rém
Mégis a lényembe kódolta
Egy belém égetett gén
Falát lebontva láncát ledobva
Kereket old a vágy
Lángra lobbanva szerte robbanva
Rögtön magasra ránt

Újra élek szállok szabadon
A kötél még lóg a nyakamon
Kedvem elvisz majd egy darabon
Elég volt már lent a talajon

Majd átveszi más a szerepem
Fuss át még egyszer a neveken
Túl a már jól ismert szereken
Otthon vagyok minden terepen

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Dal
· Írta: PeterReaze
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 24

Page generated in 0.0368 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz