Mélységbe zuhan a magasság
Kétségbe fordul a hit
Száműzetésben a szabadság
Csövesként koldul megint
Gondolatomra mindent uralva
Rárakódik a csend
Magát álcázva lelkem átjárva
Másvilágot teremt
Árnyékként az ódon falakon
Évek szagát érzem magamon
Nem lépek túl én nem tagadom
A belém töltődött anyagon
Keresztre feszített józan ész
Sárba taposva a rém
Mégis a lényembe kódolta
Egy belém égetett gén
Falát lebontva láncát ledobva
Kereket old a vágy
Lángra lobbanva szerte robbanva
Rögtön magasra ránt
Újra élek szállok szabadon
A kötél még lóg a nyakamon
Kedvem elvisz majd egy darabon
Elég volt már lent a talajon
Majd átveszi más a szerepem
Fuss át még egyszer a neveken
Túl a már jól ismert szereken
Otthon vagyok minden terepen