Elején az ősznek korán kel az erdész,
holt avart kavarva ezer fát kivágnak.
Gyászfátyola alól zokogni kezd az ég,
s könnyei árjában lelkeink is áznak.
Elején az ősznek zárkózik az élet,
reggeli kávéra a napfény se vendég.
Színek melegsége hűlni látszik, s végül
a legelső faggyal lepereg a festék.
Elején az ősznek méreg leng a ködben,
a tavasz virága hervadozik, elvész.
Legvégén a nyárnak úgy látszik, kettőnkre
még a tél éjsötét pirkadata sem kész...