Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az elmúlás hajnal

, 358 olvasás, Azoromharcosa , 6 hozzászólás

Gondolat

Elején az ősznek korán kel az erdész,
holt avart kavarva ezer fát kivágnak.
Gyászfátyola alól zokogni kezd az ég,
s könnyei árjában lelkeink is áznak.

Elején az ősznek zárkózik az élet,
reggeli kávéra a napfény se vendég.
Színek melegsége hűlni látszik, s végül
a legelső faggyal lepereg a festék.

Elején az ősznek méreg leng a ködben,
a tavasz virága hervadozik, elvész.
Legvégén a nyárnak úgy látszik, kettőnkre
még a tél éjsötét pirkadata sem kész...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Azoromharcosa
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 233
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz