Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Istenem, ne hagyd!

, 203 olvasás, K.Jackson , 0 hozzászólás

Fohász

Tehetetlen lógnak karok,
Ez az amit nem akarok.
Nem is szegülsz már ellen?
Elfelejted mit kell tenned?
Én tudatlan... Bocsáss meg!
Ahogy csak lehet, könnyítsd meg!
És te ott, bal meg jobb szél,
Ki az Istentől úgy látszik nem fél,
Várj csak az édes bosszúra,
Az égi erő hamar nyújtja.
Egy szerencséd, hogy nem lehet
Megmozgatni minden követ,
Hogy megkeresselek tűz tüzében,
És megöljelek a rosszak körében.
Most, míg vigyor képedre fagyott már
Ó, kérlek, csak nagyon vigyázz rá!
Suttogj fülébe biztató szavakat,
Kérlek kicsit erőltesd meg magadat!
Milyen lehet reményveszetten fájni?
Mikor a végéért megadnál bármit,
És tudni, nemsokára tapasztalod,
Miben más megkönnyebbül, boldog.
Ó, csak most még egyszer, te sátán,
Ne hagyd egyedül, elveszve, árván.
Nem félt életében ennyire meg soha,
Nem sejti mi vár rá, szörnyűség, vagy csoda.
Istenem, kérlek, kínlódni ne hagyd,
Amit nem érdemel, semmikeppen ne add!
És míg én is ezen a földön élek,
Álmomban egyszer magyarázd meg kérlek,
Hogy miért a rossz nyeri meg a csatát,
És a jó ember érdemel fájdalmas halált.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: K.Jackson
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 28
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · hazugsagok
 · marisom


Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz