Tenni, mit nem szabad, mert borzad a rét,
ha virágjait tépem,
s meg nem ülhetem a hegytetők szeleit,
hisz völgyben vezet léptem.
Bár bennem a vágy, a hívó hang,
lélek-fiatalon
szívemben szorong minden fénylő csillag
álmodott szerelme,
törölném még az alkony
lilákban úszó könnyekkel telt szemét,
csak az ősz engedne.