Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Majális

, 178 olvasás, Elizabethsuzanne , 6 hozzászólás

Természet

Öreg fák árnyában piknikezik
egy vidám, fiatal társaság.
Kacagásuktól visszhangzik a rét:
Lehet tán, hogy arisztokraták?

Játszadozik velük a napsugár,
lég vibráló, ragyogó fénye.
A szellő végigsuhan a tájon,
harmóniát súg szerteszéjjel.

Tűzárba borít mindent a déli
verőfényben a Nap tavasszal.
Bárányfelhős kék ég alatt öröm,
remény, gondtalanság marasztal.

Égő zöld a mező, vér- pipacsok -
Nahát! - Ezrei mosolyognak
fiatalokra, lányok kelletik
magukat, nagyokat álmodnak.

Szól Beethoven: Örömódája,
egy parány pacsirta pár zengi.
Lányokat langyos, balzsamos illat
dalra fakasztja, körüllengi.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Elizabethsuzanne
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 29
Jelenlévők:
 · alfabata
 · PiaNista


Page generated in 0.0429 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz