Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Az élet illuziója

2017-05-16 12:05:01, 185 olvasás, starics ibolya , 1 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

A nap felkél újra és újra,
de te, nem látod már soha,
tegnap igen, s tegnap előtt,
s hosszú éveken át láttad
minden nap őt, de mától
soha már, s hogy elmúltál
neked minden elmúlt, s minden
csak múlt, mindegy már.
Hogy voltál, nem számít,
az élet csak ámít, az egész
egy játék, a föld rád borult
a sötétben nincsen napsütés,
kék ég, színes virágok, az egész
élet csak délibáb volt.
Te már nem tudod hogy születtél
és lettél, mit számít? Véget ért
a játék, s ha meg se születtél
volna? Az egész élet játék
ugyan úgy folyna.
Illúzió az élet, csak álom,
álmodtad a világodat melyben
a főszerepet te játszottad.
A függöny legördült, a darabod
véget ért, s a közönség kifütyül
vagy megtapsol játékodért.

Kinyomtatom