Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Árvalányhaj dala

, 176 olvasás, Elizabethsuzanne , 3 hozzászólás

Természet

A közeli mezőn lágyan ring az árvalányhaj,
egy fényes csillag mosolyog le reá, ott fent!
Ringatja könnyű tollait a legkisebb szellő,
mámorosan dúdolja nemes Beethovent.

Mint a tollpihék, úgy lebegnek finom szálai
a víg szélben, hullámzik a rét, keringőzik.
Felnéz az égre, már ott baktat az az öreg Hold,
bandukol a harmónia, még bíbelődik.

Beszélgetnek a fák, közben az idő araszol,
ő még ott hintázik, dús csípőjét ringatja,
egy kedves kismadárral vidáman kacérkodik,
majd lassan jön az ősz, s elmúlt nyarat siratja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Elizabethsuzanne
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 24

Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz