Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem kértem

, 302 olvasás, Evinka , 6 hozzászólás

Sors

Én nem kértem, hogy harcolj értem,
jöttél kopogva fegyvertelen.
S ha fából tüzet raktál régen,
elhoztad a melegét nekem.

Láncot kötöttél karjainkra,
és hagytad üvöltsek szüntelen.
Beástad kardom a homokba,
s csak néha vitatkoztál velem.

Hittél bennem, s magadban inkább,
életben tartott a közönyöd.
Bűnöd alól felmentést kaptál,
de immár én voltam börtönöd.

Egy asszonyélet életedért,
ennyit hoztál, hurcolod magad.
Égbe nézel egy üzenetért,
hiszed, te is lehetsz még szabad.

Most megmentettél önmagamtól,
élni fáj, kínoz a gyötrelem.
Fájó szívvel kezed szorítom,
mert nem akarsz élni már velem.

Megjegyzés: 2012.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Evinka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 2
Kereső robot: 28
Összes: 357
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.5915 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz