Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A tizenkét hónap 6.

, 232 olvasás, Aevie , 20 hozzászólás

Misztikum

Nyárelő

Miközben Május igyekezett életet lehelni a három földön-fekvő testvérébe, a többiek minden erejüket bevetették, hogy segítsenek neki.
Március halkan dúdolva derengette fölöttük a hő-nélküli, csupán egy kicsi mécses erejével vetélkedő világosságot. Június munkálkodása euforikus nyugalmat árasztott rájuk, ami elfeledtette Március sopánkodását ruhája miatt, Július már nem sírt, Május pedig a feladatra koncentrálva tevékenykedett a gyengélkedők körül.
Július erőt véve magán végre felállt a párnájáról, és ő is részt kívánt venni a néma csapatmunkában: apró lényéből égetően forró hő kezdett sugározni.

- Állj! - kiáltott rá Június. - Ne csináld, húgom, Január teste egyre ég a forróságodtól!
- Alig lélegzik, a tüdejét is károsíthatta a forró víz – fordult feléjük Május. - Most azonnal mennünk kell!
Március, Június és Július azonnal abbahagyott minden erő-fitoktatást, amint a fiú befejezte hozzájuk intézett aggodalmát: megdöbbent szemekkel néztek rá vissza.
- Mielőtt bármelyikőtök akadékoskodna – sziszegte a fiú aranybarna szemeit szigorúan szűkítve –, emlékeztetnélek titeket arra, amit már leszögeztem. Én döntök, és mindenki azt csinálja, amit én mondok, mert… Ti még csak nem is figyeltek rám?!
A három lány valóban nem figyelt. Május mögött feltápászkodó bátyjukra meredtek aggodalommal átszőtt döbbenettel. Február aztán felkanalazta az eszméletlen Januárt, másik karjával pedig Áprilist.
- Gyertek – közölte aztán, és elindult a királyi palota déli kijárata felé.
- Mi? - fordult hátra Május ijedten, ám már csak három testvére távolodó hátát látta. - Tedd le őket azonnal! Újra vérezni fogsz! - kiáltotta, de ekkor Június érintése sztoikus nyugalommal árasztotta el lényét. - Menjünk! - sóhajtotta. - Gyertek már lányok – szólt hátra, de azok már előtte tipegtek. - Na azért! - nyugtázta.

Az óriás kapuhoz érve Február tanácstalanul ácsorgott. Egyik vállán Január arca, a másikon Áprilisé billegett – több keze nem volt elérni a kilincset.
- Január! - szólította meg egyetlen bátyját. - Térj magadhoz, tesó, megyünk Esztiért!
- Mindennek vége – válaszolta Január forró gőzt lehelve.
- Április húgom! Nyisd ki a szemed! - rázta meg Február bal vállát, melyen a lány szendergett.
- Ott vagyunk már? - kérdezte.
- Csak most indulunk, de nem tudom kinyitni az…
- Ébressz fel, ha odaértünk – vágott közbe a lány.
Ám a többiek már épp odaértek, így Február könnyedén beletörődött terhei súlyába; Június nyúlt a kilincsért.

- Ne! - kiáltott mögöttük egy mély férfihang. Haja hasonlított Április réz-szín tincseihez, de míg a lányé kócosan meredt a tér minden irányába – mintha megperzselődött volna, a fiúé sima volt, szépen fésülten csillogó, és kellemesen sötétebb.
- Augusztus! - szólalt meg Június csilingelő hangon, majd odafutott, és megölelték egymást.
- Rég volt már a tavalyi hó – mosolygott a fiú Júniusra, miközben elengedték egymást.
- Ne gondold! - kuncogott a nyárlány. - Hisz« még mindig tart! - mutatott hátra Februárra.
A fiú értetlenül húzta össze szemöldökét, és a többiek hasonlóképp vizslatták még sosem látott öccsüket.
- De nem nyithatjátok ki azt az ajtót, akármit is terveztek. Ti… Ti vagytok a testvéreim?
- Júliust már ismered – sóhajtotta gondterhelten Június, majd ujjával mutogatva elsorolta a többiek nevét.
- Miért nem mehetünk ki? - kérdezett közbe Május.
- Mert van egy olyan érzésem, bátyám, hogy ti épp osontok, lopakodtok valahová…
- A Földre megyünk! - válaszolta Június. - Január beleszeretett egy földibe, akit Február korai magömlése...
- Hé! - mordult fel Február.
- Hihi! – vigyorgott Június. - Szóval Eszti beszorult a hó alá, és mennünk kell, hogy felolvasszuk a Földet!
- De ha a főkapun mentek ki, apánk azonnal tudomást szerez róla!
- Óóó… - mordult fel kétségbeesésében minden testvér. Február el is ejtette a két gyengélkedőt, Április nagyot nyögve állt fel a padlóról, a fejét fogta kóválygó mozdulatokkal. Január fekve maradt, de halkan ő is feljajdult: „mindennek vége... ”
- Akkor most mitévők legyünk? - kérdezte Június.
- Nekem új ruha kell! - kiáltott fel Március.
- Nekem egy kis élénkítő – morgott Április.
- Tripla vodka – közölte Február.

Néhány tanácstalan pillanat után Május lépett előre egy ötlettel.
- Ki apánk kedvenc gyereke?
- Én biztosan nem – hörgött Január, aztán nagy nyögve felült, és az előtér falához húzta magát.
- Ezek után nyilván Február sem – vágta rá Június.
- Áprilissal és Júliussal is folyton meggyűlik a baja – válaszolta erőtlenül Január. - Augusztus öcsém, veled mi a helyzet?
A vörös hajú fiú bizonytalanul rázta meg a fejét.
- Tavaly nekem kellett mentálhigiénés segédkezet nyújtanom Július kiborulásánál, és nem nagyon jártam sikerrel…
- Úgy, ahogy én Április elvonó terápiájánál – sóhajtotta Május együtt érezve.
- Március! - kiáltott fel vidáman Június.
- Aaah! - bólogattak a többiek, és kört álltak a kissé megszeppent bronz-szín hajú, ázott ruhájú lány köré.
- Fogócskázunk, és én leszek a fogó? - ugrott egyet felcsillanó zafírszín szemekkel.
- Nem – nevetett fel könnyedén Június, míg a többiek bizonytalanul rázták a fejüket, hogy épp Márciusra kell bízniuk az univerzum legfontosabb feladatát. - El kell menned apánkhoz, és engedélyt kell kérned tőle, hogy lemehessünk a Földre!
- Míg én apucinál vagyok, ti elbújtok, és én leszek a hunyó? - perdült meg jó kedvében testvéreire szórva ázott ruhájának nedvét.
- Mindennek vége – sóhajtott a falnál ücsörögve Január.
- Én megyek! Megküzdök apánkkal a trónért! - kiáltott fel Február.
- Nem, nem! - szólt közbe Május, karjával lecsitítva a kedélyeket. - Március megy, ő egyszerűen imádnivaló kis hölgy. Apánk szíve vajjá lágyul tőle, meglátjátok!
- Figyelj rám jól most, nővérkém! - lépett hozzá Június. - Siess az északi szárnyba apánkhoz, és kérj tőle engedélyt, hogy lemehessünk a Földre! Érted?
- Ühüm! - bólintott Március akkorát, hogy bronz-szín hajkoronájának egésze az arcába hullt.
- Odatalálsz, szívem? - kérdezte Május.
- Ööö… Nem látlak, Május! Nem látlak titeket! Hogy lássam az északi átjárót? - kérdezte bizonytalanul a lány.
- Vége… - nyögte Január.
A többi testvér pedig ugyanezen a véleményen volt, ahogy egymás lemondó arcát szemlélték. Ám ekkor lassú, hűs szellő kezdett kavarogni köztük.
- Április, segíts nekem! – suttogta Augusztus. A lány bólintott, és a szellőt, amely Augusztus halvány ajkaiból szökkent, Április szürke szemei visszalökték; a kör közepén – Március alakja körül – megtekerte, fordította, felemelte, majd jégpezsgéssel gyorsította enyhe orkánná.
- Ez csikiz! - kacagott fel Március, és lebegő ruhája vékonyka combjait villantotta, ahogy táncolni kezdett fel és fel egyre a plafonig.

Augusztus nap-sárga szeme Áprilisra mosolygott, a lány bólintott, tűszúrásokkal teli karjait felemelve kiszélesítette az orkán peremét: a déli szárny egésze forgásba lendült. Mindannyian nevetni, és ujjongani kezdtek, miközben szabályos körbe helyezkedve megfogták egymás kezét egyesítve erejüket.
Február türkiz szeme hűtötte az orkánt, így Január bőre és tüdeje pillanatok alatt regenerálódott. Május bíbor virágszirmokkal telítette a forgószelet, Március apró talpa lépcsőként ugrált a selymességen, Június tündöklő fénysugarat festett a varázslat közepébe, mely utat mutatott nővérének.
Ám előrejutás nem történt. Március remekül szórakozott a légi tánc forgatagában, de lassan mindannyian ráeszméltek, hogy ez kevés. A körből kihúzódó Január és Július ekkor egymásra pillantott: a legforróbb szívdobbanás ütközött a legjegesebb szívszakadással; hatalmas dörgés és villámlás kísérte csattanás lökte ki Márciust a kör közepéből.

A testvérek rémülten engedték el egymás kezét. A vihar utószele zsáknyi virágszirmot hullatott közéjük le a padlóra. Alkony-sötét lett, és a félhomály csendjében mindannyiuk tekintete a foltos ruhás testvérüket kutatta, ám hiába: Március köddé vált.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Szati
 · Tollas


Page generated in 0.0546 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz