Anyám a kibuggyanó rügy,
korán hajt friss levelet,
bimbójából virág nyílik,
szépsége
a termő fájdalomból él,
az anyaföld ápolja,
a nyári nap delének
nyugalmával folytatja,
a szorgos munka verítéke
hull kapájára,
borong, mint az idő,
ha esni készül az eső.
Derű mosolyog
ráncos arcán,
s boldog minden napja...
Köszöntöm őt:
a fekete fejkendő
súlyos bánatát!