Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Hulló Csillag 5. - Anyák napi etalon

, 208 olvasás, Jade_Sarkany , 2 hozzászólás

Anyák napja

Lírával kellene tisztelegnem a világegyetem legcsodásabb angyalai előtt, de sajnos, ebbe az Anyák Napjába mindig beletörik a bicskám. Részemről mindig csendesen ünnepeltem ezt a napot. Míg volt anyu, addig egy öleléssel reggel, mióta nincs, egy Szia, Anyuval, az ég felé. Aztán kikeltem eddig ágyamból és páromat öleltem át, aki szintén csodás anya volt, csak teljesen másképp, mint az enyém. Sok-sok anyáról fogok írni pár szót. Elvégre, lányos apuka vagyok. És az nem könnyű, hanem nehéz.
Anyám szigorú asszony volt. Néha gyermekként azt éreztem, kissé kegyetlen is. Sírni ritkán láttam. Három gyereket nevelt egyedül fel, hiszen fiatalon megözvegyült. „Nekem nem kell senki! ” – mondogatta, mikor már nagyobbacskák voltunk, és néha rákérdeztünk. „Az én kölkeimet senki nem fogja bántani. Ha az apjuk nem tette, idegen biztosan nem fogja! ” – bizonygatta, és be is tartotta a Szentem, haláláig. Tizennyolc évig volt hű társa apánknak, és ennyit még leélt magányosan, erőn felül küzdve, dolgozva értünk. Tökéletes nem volt. Elég rossz modora volt, megkeseredettség, öregség, magány… Ezek talán picit indokolták is. Mikor már gyenge és elesett lett, én voltam mellette. Vigyáztam- e rá? Kellőképpen? Fogalmam sincs. Sosem tudom meg, azt gondolom. Ugyanakkor tiszta a lelkiismeretem, mert úgy érzem, mindent elkövettem, megtettem, amit lehetett. Nem volt egyszerű nyomorban tengődni egy olyan ember mellett, aki világ életében aktívan élt, majd az öregedés bebetonozta a lakásba. Ráadásul a nagy fia, azaz én, örököltem tőle a rettentő rossz modorát is, így életünk valóban a két dudás egy csárdában esetét dolgozta fel. Mégis, mikor megtaláltam az IGAZIT, oly sok bánat, csalódás és fájdalom után, támogatott. Bár itt is voltak gondok, mert mindig mindent jobban akart és jobban tudott, mint a párom, aki szintén özvegy volt, szintén nagycsaládos anyuka…
Ha belegondolok, ők ketten igencsak egyformák voltak. Legnagyobb különbségük, hogy a párom kedves és gyengéd volt. Na meg persze a kapcsolatuk velem. De legnagyobb hasonlóságuk az volt, hogy engem szerettek. És persze, ők voltak a legnagyobb és legkeményebb kritikusaim is.
Márti anyaságát csak történetekből ismerem, meg amit magam mellett tapasztaltam. Kedvesség, szeretet, és valami igen nagy irigylésre méltó kapocs volt ő és a lányai között. Sokszor panaszkodott, nem biztos benne, hogy a lányok felé jó döntés voltam-e, de az évek bebizonyították, hogy még ebben is okosan járt el. Határozott személyisége volt, nyílt és őszinte. És ezt mindig átvitte a lányokkal alkotott kapcsolatába, más kérdés, hogy hogyan sikerült ebből valami eredményt kihozni.
Anyaként nem ítélhetem meg őt, ez a négy fantasztikusan szép lányunk feladata, és ők napi szinten megteszik ezt. De az, amilyen anyukák lettek ők, az mindent elmond az ő anyukájukról.
A legnagyobb lány régen gyakorló anyuka már. Nyolc, hét és másfél éves unokáim vannak tőle. Kedves, aranyos, és törékeny asszony, aki rengeteg támogatásra szorul, s húgaitól szerintem meg is kapja ezt. A kisebbik középső. Ő furcsa, kissé magának való kislány volt mindig is, és felnőttként is ilyen maradt. De ahogyan a fiára néz… Csupa szív és óriási mennyiségű szeretet… Picikém, az én középső kedvencem, a legkisebb lánykám. Hamarosan anyuka lesz. Nem tervezte, de felvállalja, tesz, küzd érte, hogy olyan legyen majd a kicsi élete, amilyennek Ő szeretné. Még nem tudja, a kissrác pont olyannak nem szeretné majd az életét, mint amilyennek az anyu, de azt hiszem, ez is az élet rendjéhez tartozik. Már csak azt szeretném látni, hogy a negyedik angyalka mikor lesz anyuka. Azt nem, hogy milyen lesz anyának. Szerintem azt tudom. Tökéletes. Mert olyan is lesz mint az én anyukám volt, és picit olyan is, mint az övé.
Özvegy vagyok és árva. Két fantasztikus nő volt az életemben. Nekik köszönhetek mindent, mert ők olyasmit tudtak, amit minden nő tud, gyermeket szülni. És azért, mert olyasmit is tudtak, amit asszonyok közt is kevesen: Hogyan kell jó anyának lenni. Így más tisztem nem is marad, mint köszönetet mondani anyámnak, az egyetlen igaz ajándékért az életemben, megköszönni lányaimat a feleségemnek, és végül hálás köszönetet mondani tündér leánykáimnak, az öt ennivaló unokámért.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Anyák napja
· Kategória: Blog
· Írta: Jade_Sarkany
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · mahoney
 · marisom


Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz