Az első pillanattól kezdve
érezted, hogy én is különleges teremtménye
leszek e Földnek!
Nagy örömmel és Isten áldásaként fogadtátok a hírt,
miszerint a gólya leány-gyermeket hozott,
s ebben Veletek a szülész-nőgyógyász orvos
azon nyomban osztozott!
Figyeltél, vigyáztál a lépéseinkre, lépéseimre Apával,
nem számoltad, hogy milyen hamar
eltelt a hétvége a tengernyi munkával.
Derűs és felejthetetlen pillanatok bőven akadtak,
melyek megszínesítették életetek’!
S biztosan olykor könnybe is lábadt szemetek…
Ha felvettél, Te mindig mosolyt varázsoltál az arcomra,
én pedig szorgalmasan gyakoroltam, hogy a kacsintásom mekkora
hatással van Anyára-Apára!
Ahogy teltek-múltak az évek,
szereteted némán járta körül a mindennapokat:
Nem számított, hogy reggeli, ebéd vagy vacsora,
szombat délutáni süti, vagy vasárnapi meglepi,
Te mindig elláttad a Családod!
Sose felejtem el, mit mindig mondtatok: „Sport,
mozgás, most másnapra hagyjuk inkább a mosást,
gyertek ki a hegyekbe,
mert az ottani friss levegő feltölt vagy két hétre! ”
Mindig is tudtam, hogy a Te és a Nagyszülők ízvilágát
akarom megtanulni
és a hagyományokat mihamarabb továbbvinni:
van amire már büszke lehetek és
van, ahol még kísérletezgetek!
Sokszor vagy Michelin-csillagos séfem,
s a kritikákat mindig jó néven veszem:
itt kevesebb sót, ott több oregánót,
vagy hogy a sütőben, mennyire állítsam be az időt!
Megmutattad nekem a kávékészítés apró lépéseit,
már jól ismerem a „barista-képző” apró fortélyait:
pörkölés-darálás-díszítés-felszolgálás,
mindezt csak szívvel-lélekkel, s ez többé már nem kérdés!
Ha szomorú voltam, bátorítottál,
tanácsaiddal, bölcs meglátásoddal elláttál!
Mielőtt bulizni mentünk, mindig körbejártál,
aztán „Apának feltétlen” megmutattál.
Jó lesz-e most a napszemcsi és „kislányom, hová is menjen a kocsi?! ”
Kezedet most tedd a kezembe,
s engedd meg nekem, hogy kényeztesselek, ízibe!
Ne nézd az időt, hogy fél óra vagy két óra,
szánj még több időt a masszázsra!
Hagyd, hogy egyszerűen magamhoz öleljelek,
mert aztán majd csak azon veszem észre magam,
hogy hiányoznak a beszélgetések….
Köszönettel tartozom Neked, Nektek mindenért,
s a versem itt lassan végetért!
Tudod, hogy:
Szeretlek, szeretünk Téged nagyon Édesanyaként!
|
Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13 
Összes: 23
