Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: HANGYA!

, 223 olvasás, Géptelen , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

HANGYA!
Jönnek, és elmegy.
Nektek elmegy.
Hogy értjük?
Rovar-orgazmus.

HANGYA! HANGYA!

Pedig csak kétszer írtam le a régi állomás padjára, mikor az rám vetődött.
Vetődött rám az. Mikor is? Amikor a parányi ízeltlábú elélvezett a röhögéstől.
Nem bírom ki: HANGYA! HANGYA! HANGYA!

(visszakiabálta a rozsda hangja)

Mi az, hogy nem érted? HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA!

Megbarnult korláton zsemlemorzsáért veszekedett a két fekete
tücsök. Mikor gondoltál utoljára arra, hogy HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA!?

A kanyarban vasbetonnal körülölelve egy kidobott szendvics társaságában
kukák érdeklődésével övezve, tűzfalnak támaszkodva élvezi a
HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA!,
hogy egy olyan nő elégíti ki épp, akinek meggyőződése, hogy épp
a pazarló társadalomra,
az urbanizációra,
emberiségre,
vagy effélékre reflektálnak épp.

Pedig csak HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA! HANGYA!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Prózavers
· Írta: Géptelen
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 15

Page generated in 0.0224 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz