Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tavaszváró

, 251 olvasás, kyklopsz , 7 hozzászólás

Gondolat

Érzem az illatát, de nem látom
hajtásait a tikkadt ágakon,
oszthatná energiáját szerte
végre már magát megemberelve!

Dér lepi be az elméket régen,
senki sem törődik vele mégsem,
majd vad havat rakott ránk az este
és csak vegetált a remény teste.

Fújja ki innen a dermedt csendet
egy fuvallat, mi csak jobbat sejtet,
s ha már serkentett szép virágokat,
ne legyen hiába az áldozat!

Két kezünket összetehessük majd,
mikor áldottan megpihen a kard,
hogy mireánk büszkén tekintsenek
fiaink, ha már hősök nincsenek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 152
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 171
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1257 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz