Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar előtti csend

, 150 olvasás, Ouroboros , 3 hozzászólás

Gondolat

Úgy tartják.
Vihar előtt legnagyobb a csend.
Az eget már már fekete fellegek
borítják,
eltakarván a nap cirógató melegét.

A madarak elhallgattak,
énekükkel nem boldogítják az embereket.
Az apró vadak is mind elmenekültek,
hogy menedékre leljenek valahol.
Egy tisztáson egy üregben,
vagy egy fa alatti kaparásban.

Életünkben is vannak viharok.
Mikor épp nem történik semmi,
már gyanússá válik számunkra.
Ám akkor jön csak a fekete leves.
Beköszönt a vihar.

A szürke hatalmas felhőkből
nagy szemekben szakadni kezd az eső,
és pillanatok alatt víz árasztja el
a városok utcáit, a legelőket,
a kis homok borította mellék útakat.

Ám ez sem tart örökké.
A víz szép lassan alábbhagy.
Megszűnik az eső.
A szürke fenevadak is eloszlanak az égről,
és beköszönt a várva várt béke.
A nap újra előbújik,
meleg sugaraival cirógatva orcánkat.
A kisállatok is előmerészkednek menedékeikből,
és a madarak ismét boldogítják énekükkel az embereket.


Megjegyzés: 03. 05. 17.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Ouroboros
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 336
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.3151 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz