Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyámnak

, 186 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Anyák napja

Bennem élnek tovább a gének,
hitet is te adsz, ha sokszor félek,
és összekuporodva-bújva vágynak
a sejtek kezed melegére, melyet
amíg élek, soha-soha el nem felejtek.

Hallom a dalt is, ahogy énekelsz,
nyugtatod álmom azon a nyűtt díványon,
ahol még Te is, szinte gyerekfejjel
vártad a reggelt, hogy felkelsz,
és megfőzöd nekem a tejeskávét.

Azóta imádom a cikória illatát.
Szinte orromban érzem,
ha emlékeimben megidézem,
és a gyermekkor újra így talál.
(Hogy hűljön, ma kicsit tovább várnék...)

Őszök dere ráfolyt dús, ében hajadra,
összekuszálódtak a gyönyörű szálak.
Kevésszer hallgattam anyám intő szavadra,
de álmaimban mindig csak kacagva,
kibontott hajjal, hozzám szaladni látlak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Anyák napja
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 30
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Kavics
 · PiaNista


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz