Nyári éj, meleg, mozgó éjszaka
a nap legeslegszebb időszaka.
Zümmög a bogár, morajlik a sötétség,
amit a szem lát, az a valódi szépség.
Eljön a pirkadat, és sárgás lesz az ég
ez valami furcsa, ismeretlen szentség.
Halottjaiból feltámad a Nap,
a meleg szellő az arcomba csap.
A Nap felkel és a magasba emelkedik
fényével, sugaraival büszkélkedik.
Addig a Hold elszenderül,
olyan erős, mély álomba merül.
A Nap addig dicső míg a Hold fel nem kel,
s a nyári éj nem kezdődik el.