Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A tizenkét hónap 4.

, 171 olvasás, Aevie , 14 hozzászólás

Misztikum

Tavaszhó

A három testvér egymás mellett haladt a királyi palota déli szárnyában. Február középen, plafonig emelt orral, tettvágytól duzzadó mellkassal lépdelt, talpa határozottan csattogott a padlón. Jobbján csoszogott Január, padlóig lógó orral, görbült gerinccel, előrebicsakló vállakkal; balján Március lebegve ugrándozva dudorászott, tekintetével eléjük szórva az álom-sötét folyosót bevilágító halvány fényt.
Az ajtó előtt mindannyian megtorpantak. Február szigorúan hümmögött, miközben századjára is visszavette Január kezéből a tenyérnyi tükördarabot – most még egy testvérrel kell majd bíbelődnie, nem hiányzik egy újabb harakiri kísérlet –, amely darab a Föld bolygónak azt az apró hóval fedett részét mutatta, ami alá Eszti szorult – legalábbis bátyja szerint.
Ezt követően húga felé fordult. Kissé elmerengett gyermeki lényén, ahogy a lány képtelen volt egy pontra koncentrálva komolyságot erőltetni magára: ide-oda forduló arcocskája felől víg dallamok szóltak. Türkiz szeme aztán megakadt húga vállán: a hajszálvékony pánton, amely mellkasa felé gyöngyházszín pendelyben folytatódott.

- Basszus, Március! - dörrent rá. – Miért vagy még mindig hálóingben?
A lány tétován fordult az őt számonkérő hang irányába, ám zafírszín tekintetének huncut mosolyát nem hervaszthatta semmilyen testvéri szigor.
- Unom minden ruhámat, már mondtam!
- És ez mentség arra, hogy fél-pucéran jöjj?! Menj vissza szépen, és húzd magadra a legelső ruhádat!
A lány zafírszín szeme hatalmasat csillant bátyja kemény vonásai felé, széles mosolyba húzódott az elnémult ének, és akkorát bólintott, hogy bronzszín hajkoronájának egésze az arcába hullt. Február nem bírta mosoly nélkül húga pajkosságát, halkan tette hozzá: „de mint a villám ám! ”

Miután Március elugrándozott, Február háta még erőteljesebben feszült, íj-merevvé húzva testét, és a nyíl tekintetének elszántsága volt: Áprilissal igazán nem nyenyeghetnek majd olyan sokáig, ahogy Márciussal tették – az idő vészesen fogy…
Mire keze a kilincsre nyúlt volna, Január megelőzte, és kinyitotta előttük az ajtót. Az ajtót, ami akkor azon nyomban orron vágta őket, ahogy visszacsapódott egy női sikoly kíséretében: „TAKARODJ! ”

A két fiú döbbenten nézett össze. A jégkék szem töredezni, a türkiz új erővel bőszülni látszott – ezennel Február nyúlt a kilincshez, kemény vállaival nekifeszülve, a levegőt benntartva, teljes lavina-erővel zúzta be az ajtót. Ám rögvest a padlóra hasalt egy fájdalmas nyögés kíséretében – és míg Február a gravitációval dacolt, Január lépett be mellette a szobába.

- Mondtam, hogy húzzatok el, mit nem lehet ezen megérteni… - szólt a női hang a szoba legmélyéről. Ez alkalommal azonban a korábbi tűz, amelynek szenvedélye a két fiúra vágta az ajtót, most épp csak pislákolt: a hang csupán erőtlenül suttogott.
Január ledermedve ácsorgott a látvány előtt, miközben Február nagy nyögve állt fel.

- Vérzel – susogott a lány.
Január döbbenten nézett végig saját hófehér bőrén, amikor leesett neki a tantusz, hogy bizonyára öccséről beszélt.
- Úristen! A hasadba szúródott a tükör! - fordult öccse felé rémülten Január. Február sípolva zihált, aztán csak legyintett.
- Ugyan, csak egy kis karcolás – nyögte, majd ujjaival mélyen a sebbe mart, és lassú, de határozott mozdulattal húzta ki hasából a darabot, amely felnyársalta. Január kikerekedett szemekkel bámulta a rettenetes látványt: a vágásból királykék színű vér kezdett ömleni.
- Karcolás? - sipított Január. - Jól vagy?!
- Hát, persze! Csak… Csak egy kicsit most leülök ide – mondta, aztán elájult.
- Anya! Kötszert! De nagyon sokat! - kiáltotta Január, amely azon nyomban meg is jelent a lány melletti éjjeliszekrényen. Január tétován sietett oda; félszemmel merte csak tudomásul venni a látványt, ami fogadta: húga valami nagyon hiányos bőrszerkóban nyúlt végig az ágyon, kifordított karját gumiszalag szorította, vénájából fecskendő lógott. Ahogy a kis szekrényhez nyúlt, a zacskós gézlapok alatt-körött ezüsttálcán fehér por, öngyújtók, üvegcsék, kiskanalak és fecskendők sokasága hevert.
Lélegzet-visszafojtva vette magához a sok zacskónyi kötöző gézt, teste minden porcikája konstans görcsbe szorult, ahogy igyekezett Február sérülésére koncentrálni. Életveszélyben volt mindkét testvére – és ki tudja, Március nem kavarodott-e bele annyira ruháiba, hogy nem fuldokol-e a szomszédos szobában nyakára tekeredő selymekkel – gondolta, és reszkető lélekkel, tikkelő szemekkel igyekezett minél hamarabb elszorítani öccse vérzését. Miután végzett, átkarolta őt, és Április ágyához közeli fotelba fektette, majd addig paskolgatta, míg az meg nem szólalt.

- Jól vagyok, jól vagyok, csak kicsit még ülök itt, míg Március felöltözik – motyogta zárt szemekkel, majd újra mozdulatlanná vált.
Ekkor Január a letargiától elgyengülve huppant Április mellé az ágyra. „Már minden mindegy” - alapon húga felé fordult, aki megérezvén testén a vizslató szemeket, megkísérelte a visszatérést a valóságba.
- Te vagy Január? - kérdezte a réz-szín hajú lány kókadt hangon; szemét csupán néhány pillanatig bírta nyitva tartani.
- Igen – válaszolta a legidősebb királyfi.
- Február? - biccentett a fotel felé, mire Január bólintott. - Elaludtam volna? - nyögte a lány, majd minden erejével megpróbálta kitisztítani gondolatait – amint ez sikerült, nagy lendülettel ült fel, és az éjjeliszekrényen kezdett matatni. - Azt hittem, még van legalább egy hónapom az ébredésig – sorolta a szavakat erőtlenül.
- Még csak télutó van – bólintott Január, míg rémülten figyelte, ahogy a lány rituálészerű mozdulatokkal tölt meg egy kanalat, forralja az öngyújtó lángjával, majd fecskendőbe szívja a végeredményt.
- Akkor meg mit pihenget az én szobámban? - biccentett Február felé. - Miért nem dolgozik? És te miért nem alszol? - kérdezte, és mielőtt Január bármit is mondhatott volna, a tű már el is merült a lány könyökhajlatában.
- Ne! Április! - ugrott fel, de már késő volt. A lány kéjes nyögések közepette nyúlt újra végig az ágyon.
- Indulnunk kell! - pattant fel hirtelen Február, aztán újra elájult: eszméletlenül csúszott a padlóra.

Január egyedül maradt. Néhány pillanatig időzött csupán az eszméletlenség szobájában, aztán csüggedten indult a nyitott ajtó felé. Ott magához vette a padlón heverő tükördarabot, és testét ismét fájdalmas görcsbe szorította a mozdulatlan hótorlasz képe.
Lemondással teli kétségbeeséséből a folyosóról beszűrődő hangok zökkentették ki: valaki sírt, valaki vigasztalt. Mire kíváncsisága a folyosóra vitte, Márciust látta meg bíborbársony estélyiben pörögni. A sírás, amit hallott, most felhőtlen kacagásba emelkedett, miközben Március apró lénye is a plafon felé lebegett táncolva.

Tekintete egy fiú aranyszín szemével találkozott.
- Te biztosan Január vagy – lépett hozzá a fiú, miközben átfogta vállait.
- Május? - kérdezett vissza a legidősebb a megkönnyebbültség mosolyával. - Hálás köszönetem, hogy megoldottad Március ruha problémáját! Tudnál idebent is segíteni…?!

Május csupán egy pillantásnyira nézett be a szobába bátyja válla felett. Derűs arany szeme elkomolyodva tekintett újra Január jég-kékjébe.
- Április nővérem már megint szétcsúszott? - kérdezte a fiú sóhajtva. - Istenem… Pedig olyan jól ment a tavalyi elvonó… Persze, pikk-pakk összeszedem a kis csajt – bólintott Május újra felhőtlen nyugalommal fiatal arcán.
- Február pedig súlyosan megsérült. Azt hiszem, sok vért vesztett, és most bent fekszik ájultan.
- Rendben, nem lesz gond! - válaszolta Május.
- Nem lesz gond?! - bukott ki az idősebből. - Fel kell olvasztanunk a Földet, iszonyatos hótömegekben fagyott meg, elpusztítva az emberiséget! - fulladt ki Január a mondat végére, míg öccse arany szeme aggódón csillogott.
- Nem bírtatok a libidótokkal, télbátyáim? - kérdezett vissza egy mély sóhaj kíséretében.
- Február… Február bátyád nem bírt a gatyájával, én csak a szívemmel nem. Beleszerettem egy földlakóba, aki még lehet, hogy életben van – mutatta Májusnak a tükördarabot.
- Te nem tehetsz mást, Január, mint hogy erősen higgy! Hidd, hogy életben van a lány! Hidd, hogy kegyetlen forró nyarat viszünk a Földre, jó? És akkor nem lesz gond! - nyugtatta bátyját egy erőteljes vállszorítással, aztán belépett Április szobájába.
- Anya! Gyógyszerek kellenek vérvesztésre és ellenszer aranylövésre! - szólt Május higgadt hangja a plafon felé, majd hátrafordult Január felé: - Ha ekkora a tél odalent, szükségünk lesz Júniusra is, a bíbor virágaim nem tudnak felolvasztani ekkora fagyot.


~ * ~


- A Földnek vége – szólt a király. - Tizenkét órája nem látok semmiféle élettevékenységet odalent. Szólnunk kell Februárnak, hogy idén korábban kell nyugovóra térnie, Március pedig aludhat még legalább addig, míg kitalálom, hol lenne feladatuk, hol teremthetnénk évszakok irányította életet máshol az univerzumban. Figyelsz te rám, királynőm? - fordult felesége irányába, aki nem épp mellette heverészett az ágyban, mint általában, hanem úgy pörgött ide-oda, mint egy motolla. - Drágám? Mit tevékenykedsz ily« buzgón, édesem? - szólította meg ismét.
- Á, semmit, királyom – szólt vissza. - Csupán rendet teszek a gardróbomban. Oly« sok itt a rég nem használt lim-lom…
A király gyanakvón lesett párja felé: steril zacskók halmait látta, fecskendőket és gyógyszeres ampullákat, fehér porral telt kis zacskókat. A rezsón kávé kotyogott, tea sípolt, pirítósütő kattant, frissen sült bacon és rántotta illata terjengett, és a minibár is búgott; akárha egyszerre lenne ébren az összes gyereke…
- Királynőm, mit sürögsz így? Februárnak csupán pizsamát kell küldened, nincs már több teendő!
- Mondtam, hogy rendet rakok, királyom! Nem mondhatok többet, hisz« nagyon úgy tűnik, hogy már rég elfeledkeztél a szív dolgairól, drágám! A napról, amikor végletekig belém szerettél...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Magyar Anita
 · Tollas
 · vargaistvan


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz