Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Csend(élet)

, 231 olvasás, kerámia.nő , 14 hozzászólás

Misztikum

A házban ijesztő csend honol.
Ódon szubkultúra.
A lámpabúrán átszűrődő fény piszkos-sárgán világítja meg a falakat. Nehéz, barna gardrób terpeszkedik a fal mentén vaskos lábbakkal, a polcos szekrényen könyvek alszanak. A szék támlájára elhasznált, fehér törölközőt vetettek, a bádoglavórban kihűlt a véres víz.
Nincs lábfejem. A bokáig érő kék-festett szoknyám alja is ködbe vész, amint átlebegek a helyiségen.
Még így kell maradnom, ebben az állapotomban. A vajúdó asszony nem tudta világra hozni az új testemet.
Nézem a halott arcot. Viasz-sápadt, a barna haj, akár a fojtogató hínár terül szét a párnán. A nő teste lepedővel van letakarva, a fehér textilen egyre nagyobb a vörös folt.
Ekkor megfogja valaki a vállam.
Ő az! Itt lebeg mellettem.
– Anyu! – kiáltok némán, éteri tekintetünk összekapcsolódik.
– Gyere velem.
Ujjaink összekulcsolódnak, majd kinyúlunk a falon túlra, a tintakéken reszkető éjszakába.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Ez+az
· Írta: kerámia.nő
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 17

Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz