Az álmomban még vízháttal hullámzok
és ujjaim közül, csak só folyik szét,
sirályok nevetnek most a hullámon,
takarják előlem Isten égiszét,
de amint szememről gördül a roló,
a hajnallal már szárazföldre lépek.
Az illúziókat ölni volna jó,
halaim meghaltak, talán nem vétek.
Fehér vitorla, fregatt, minden kalóz
pusztuljon el az utamból örökre!
Kagylót akkor lássak, ha ördög hajóz,
rákötöttem magam a föld-köldökre.