Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Az inverzen túl…

, 282 olvasás, gazzo , 6 hozzászólás

Abszurd

... ès akkor hirtelen összetörtem a tükröt a könyökömmel. Azt hittem, ehhez kell a bàtorsàg, de màr tudom, hogy nem bàtorsàg volt hanem felelőtlensèg, meggondolatlansàg. Azt hittem csak a nyomor ès a sötèt alakok tűnnek el, ami elől menekülni próbàltam, de minden eltűnt. Nem làttam màr a mùltat, ès a jövő ígèretei is elpàrologtak könnyű Bàrànyfelhőkènt. Nem lett sötèt, de vilàgosnak sem nevezhetnèm a semmit, mely körülölelt ès polip karjaival beleszorított abba a fotónegatívba melyben megrekedtem. Olyan volt, mint amikor csukott szemmel, de kissè hunyorogva làtni a tóparti hàztól a Holdat ès a tó vizèn tàncolò Ezüsthidat, de annyira homàlyosan, hogy szinte felismerhetetlen. Csak egy, szinte bàntóan halvàny fènypamacs a gomolygó ködben. Megrèmültem kicsit, mert úgy èreztem örökre bent ragadok a fotóban, ami egy idő utàn keretben vègzi, így soha többè nem szabadulhatok. Sajnàltam magam. Leginkàbb amiatt, hogy nem làtok senkit magam körül aki sajnàlhatna. Mi lesz így velem, örökkön erre az àllapotra kàrhoztam, èszreveszi mèg valaki a homàlyba burkolózott nèma sziluettem? Újra a hajóra vàrtam mint egykoron Màs a Tierràn, csak vàrtam ès vàrtam... Mozdulatlanul, nèmàn mint ólomkatona, kinek teste összezsugorodott a vèget nem èrő csatàrozàsok tüzèben. Balerinàk pörögtek körülöttem sötèt tüllben. Nèmelyik egèsz közel merèszkedett, de mozdulni sem mertem, mert fèltem hogy tovalebbennek. Hiba volt! Èszre sem vettek igazàn, csak tovàbb pörögtek ès eltűntek a homàlyos messzesègben.
Lassan összefolyt minden egy àramló fekete-fehèr masszàvà. Èn közèpen àlltam ès kezdtem szèdülni az àramlàstól, mely körkörösen felèm tartott egyre gyorsabban, akàr egy Hurrikàn tölcsèr belsejèben.
Vègre hangokat hallottam a messzesègből, emberi hangokat!
- Ès most lassan visszaszàmolok hàromtòl, egyre kinyitja a szemèt ès felèbred.... hàrom, kettő, egy!
Igaza lett a hangnak, tènyleg felèbredtem ès kinyitottam a szemem, melyet azonnal felszàntott a fèny, amitől patakkènt folytak a könnyeim...
- Lejàrt a mai egy óra, következő kedden vàrom ugyanekkor, innen folytatjuk. Maradt mèg a tablettàkból, vagy írjak egy receptet?
- Köszönöm van mèg! Viszontlàtàsra!
Elindultam az ajtó irànyàba, aztàn kilèptem rajta a sötèt, homàlyosan örvènylő hètköznapokba.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: gazzo
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 35
Jelenlévők:
 · bacsol


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz