Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érezlek

, 372 olvasás, gazzo , 22 hozzászólás

Álom

Utánad kutatok,
de itt nincsen ember,
csak viruló fák közt
tarka virágtenger.
csicsergő madárhang,
szellő-mézillatú,
megkapó az érzés,
ódon hangulatú.

Ezer virág közé
lefekszem hátamra,
lehúnyt szemmel nézek
fel a Napkorongra.

Már érezlek, képzeld!
minden érzékszervem!
tudom, hogy itt bujkálsz
most is körülöttem.

Te vagy a sok virág,
selymes fátyolszövet,
sugara a Napnak,
mely gyengéden ölel.
a számtalan trilla
benned érett dallá,
dúdolom magamban
lá-lá, lá-lá, lállá
bódulatba fojtasz
te, mint illatfelhő
megérezni téged,
mindig búfelejtő.


Megjegyzés: Nikinek, a Tavasztündérnek.....

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: gazzo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 18

Page generated in 0.0378 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz