Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kegyelet

, 423 olvasás, bArthAKata , 20 hozzászólás

Ezek vagyunk

Felkelt;
izzó szégyenérzetét akasztva szögre,
meztelen indult s nyögve-
zihálva mosta össze
hajnallal a reggelt.

Borgőzzel telt;
fél-elméjének rabja
szögekkel vert egóját rég
csap-kereszten hagyta,
emlékekben élt.

Nagy hangon perelt;
istennel, kutyával, paddal,
s rogyasztott térdekkel
e földi iszonyattal,
de az sem felelt.

Elsiratta a telet;
míg volt bor, volt társa,
ám csak a tavasz, mi látta,
mint szállnak kopott kabátja
alól fel a legyek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz