Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Szenvedély

, 212 olvasás, Gurma , 2 hozzászólás

Misztikum

Szenvedély!
-Idén megérezte a tavaszt. Nagyon finoman, a hideg éjszakák leple alatt, a melegedő napfény sugaraiba rejtőzve, beosont az Élet a világba. Most először, látta, érezte, tudta, hogy épp ez történik. Megérezte a kopasz fák rejtett zugaiban áramló erőt, ahogy egyre gyorsulva száguldott végig a parányi csatornákon, elmosva az útjából minden akadályt, ellenállást. A madarak büszkén énekeltek, bátorságot merítve Isten melegéből. Szárnyuk alatt az Élet ereje feszült, magasba emelve törékeny testüket, hogy hirdethessék szabadságukat, hogy megmutassák eredendő hitüket. -Idén látta ezt. Idén vele is ez történt.
Útra kelt! A Napfénybe indult. A Semmibe, hogy megélje a Mindent, amit a szívében hordott. Aznap reggel levette magáról a hátizsákját, mit oly régen cipelt magával mindenhova. Úgy döntött, most nem viszi magával. Óvatosan kipakolta belőle hibáit, félelmeit, ki a szoba közepére, hogy lássa őket. Fájdalmát magához ölelte, majd a többi közé tette. Felállt, az ajtó felé fordult. Nem volt teljesen meztelen, testét vékony, színes, ujjatlan szöveting takarta. Nadrágján a minta, a végtelen Mező, ahol fű nő, és virágok nyílnak, apró rovarok és pillangók reppennek föl róla minden lépésnél. Nem volt benne félelem. Kezét a kilincsre tette. Érezte a lüktetést a hideg fémben, hallotta vére dübörgését az ereiben. Készen állt. Ingén épp felkelt a Nap, tűzszínű fénybe borítva az Ember formájú tájat. –Itt az idő- gondolta, majd kitárta az ajtót, és kilépett a fénybe. Kopár, kietlen pusztán találta magát. Talpa alatt kiszáradt, terméketlen földet látott. A halott testen szikkadt, élettelen repedések futottak a semmibe, egymás útját keresztezve, összekuszálva. A nap forrón, homályosan imbolygott a láthatár szélén, sugarai ázott, nyálkás pókhálókként lógtak az áporodott, elhasznált levegő hátán. A ruháiba szőtt Élet lakói, ijedten bújtak meg a fűszálak és bokrok között. De a Férfi nem csüggedt! Nem volt benne félelem, csak tiszta Hit, és tudta, ez így van jól. Nem felejtette mily sokat volt már itt, hogy feküdt a halott földön mozdulatlan hónapokig, évekig, hogy szivárgott ki belőle az élet képzelt sebein keresztül, emlékezett rá jól, hogy mozdulatlansága hogy vált eggyé az elmúlással. Mily sokszor… -De most nem! Már nem! Ismerte ezt a helyet. Ez az Ő lelke. Nem sajnálta. Már nem. Csak szerette. Gyengéden, védelmezőn. Elfogadón, bátorítón. Határok, és feltétel nélkül. Ahogy Őt szereti Isten! Hátrafordult, végignézett a végtelen tájon, eddigi útján. Léptei nyomán apró fűszálak serkentek, zöldes derengésbe vonva a tájat. Szemében, mindent elemésztő, éltető tűz lobbant, felgyújtva mindent, amire csak ránézett, fellobbantva lelke minden apró zugát. Ereiben immár nem a vér rohant sebesen, hanem az élet vize, mi patakonként, folyónként, vízesésekként zuhogott ki, teste minden sejtjéből, hajlatából. A gyönyör sóhajai szakadtak ki torkából, Isten lehelete éltette, táplálta a szenvedély tüzének lángnyelveit, mik hófehér izzásig hevítették lelkét. Az élet vizének lángoló óceánjából, az örökkévalóság szigetei, vad hegyei emelkedtek ki, hátukon burjánzott az Élet, erdők, mezők, tavak, folyók. Hirtelen ráébredt, ez a Teremtés! Lelke izzó, lüktető paradicsommá változott, összeolvadva szerettei, barátai lelkével, létrehozva együtt az egyéniségek színes változatosságának végtelen egységét. Ez Isten Országa?? A kérdés messzire szállt a végtelen térben. Válaszul milliárdnyi madár kezdett bele az öröm énekébe, a fák leveleinek susogásától kísérve. A minden vizek éneke eljátszott minden hangot, kiénekelt minden oktávot. –Ez hát a Te akaratod! –Úgy legyen! A Férfi, Isten Bolondja, lehunyta szemét. Bőre fényessé vált, már alig látszottak határai, mikor földi valóságának maradéka hirtelen milliónyi apró darabra robbant. Megszámlálhatatlan, a kék minden árnyalatában játszó pillangó röppent fel egyszerre, arról a helyről, ahol az imént a Férfi állt.
Végre, nem maradt más, csak Isten!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Ez+az
· Írta: Gurma
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 229
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1523 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz