Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A hegyen

, 261 olvasás, kerámia.nő , 19 hozzászólás

Gondolat

Egyszer meghódítom
a hegyeket, ott leszek
ahol a felhők kövérek.
Az Isten pipázva
füstöt ereget és néha
lecsúszik hozzám kötélen.
A csúcson felismerem
önmagam - mint a naptükör
lesz a tudatom. Minden
kín, akár a kivágott
daganat. Eltűnik. Azon
a legvégső utamon.


Megjegyzés: 2017 04. 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kerámia.nő
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 93
Regisztrált: 1
Kereső robot: 7
Összes: 101
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.1158 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz