Kezdetben szaladtam, kapkodtam levegő után
földre nyomott a kifulladás,
nem értem utol az IDŐ- t.
Sietősebbre vettem léptem,
szakítottam innen is, onnan is,
az eszmék fájáról csalfa gyümölcsöt.
Illata csábított... de lám, iszonyú a csömör.
Ma már lassabban ballagok,
miközben elmélkedek:...?!
Kezdet a tett, avagy az lenne a vég?
Egy szürke reggelen ismét
elém toppan a KÉRDÉS:
Megérte? Mérlegelek.
Gondolkodom... most nem vezérel
az érzelem, intuíció.
Belépek az értelem hideg kamrájába,
hol önmagam leszek a BÍRÓ:
Feleljen a lelkiismeret!