Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Önima

, 249 olvasás, kerámia.nő , 4 hozzászólás

Ars poetica

Dalok és imák csengenek,
fejemben rímek kallódnak,
múzsám segíts, mert rengeteg,
most segíts a kis kagylódnak.

Gyöngyöket nem rejt a házam,
bennem a strófák alszanak,
a tengerben csak rád vártam,
add, hogy emberek halljanak.

Itt az apály, száz év után,
visszahúzódott a tenger.
Élek. Már nincs dögcédulám,
vacog a meztelen gyermek.


Megjegyzés: Sell Bea

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: kerámia.nő
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Tollas
 · VDavid


Page generated in 0.0641 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz