Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Önima

, 265 olvasás, kerámia.nő , 4 hozzászólás

Ars poetica

Dalok és imák csengenek,
fejemben rímek kallódnak,
múzsám segíts, mert rengeteg,
most segíts a kis kagylódnak.

Gyöngyöket nem rejt a házam,
bennem a strófák alszanak,
a tengerben csak rád vártam,
add, hogy emberek halljanak.

Itt az apály, száz év után,
visszahúzódott a tenger.
Élek. Már nincs dögcédulám,
vacog a meztelen gyermek.


Megjegyzés: Sell Bea

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: kerámia.nő
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 6
Kereső robot: 11
Összes: 36
Jelenlévők:
 · entizenharom
 · ferenczvicus
 · galamboki
 · kisssp
 · Kócos
 · Sutyi


Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz