Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lám, hullnak…

, 377 olvasás, bArthAKata , 10 hozzászólás

Gondolat

Lám, hullnak a szirmok
pedig csak most volt tavasz,
megszületsz gyermek
s már nem vagy kamasz.
Fagy reccsen, megtörik hamar az ág—

Halom alatt nyugszik rég,
a jó Anyád.

Tavasznak illatát
bódultan szívod be,
lendül a kar és dalol a lélek,
ám télbe fordul újra a táj;
eltűnnek szemedből ifjonti fények—

Kel a jaj és a baj,
meg a muszáj.

Aggastyán léted,
mint gyertyának lángja
pislákol – érzed;
hív utolsó táncra,
(de szíved nem éled,)
nyomodban máris a halál lohol—

tüzed kihúny, meg senkit sem éget,
csillagok nászához csatlakozol.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1544 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz