Zöld mezőnek közepében
Pisze Nyuszi üldögél,
füle mellett Dongó Döme
szorgalmasan döngicsél.
Nézd csak Döme! - szólt a nyuszi -
mennyi sok szép ibolya!
mindegyiknek lóg a feje,
lehervadt a mosolya.
Tudom én jól, - mondta Döme -
mitől nehéz a fejük,
bányász mester, Vakond Vendel,
elrágta a gyökerük!
Haragos lett Pisze Nyuszi,
ő a mező őrzője,
- Menjünk el a kártevőhöz,
vonjuk Vendelt kérdőre!
Vakondtúrás tetejében
kiabál két jó barát.
Hangos szóra kinyitják a
vakond-lakás ajtaját.
- Szervusz Nyuszi, szervusz Döme! -
szólt a vakond vidáman -
Emlékeztek? Jó kis csapat
vagyunk együtt, mi hárman!
- Hallgass Vendel! - szólt a nyuszi -
Börtöncella itt a tét!
Gyanú támadt, hogy te rágod
a virágok gyökerét!
Sápadt arccal állt a vakond.
- Ilyesmit nem csinálok,
rovarlárvát eszegetek
mit odalent találok.
Nem én rágom, higgyétek el,
szép virágok gyökerét!
- Vendel mester sírdogálva
törölgette a szemét.
- Hanem, mikor túrtam-fúrtam,
furcsa dolgot láttam én,
bogárlárvák viháncoltak
a virágok gyökerén.
- Ne haragudj! - döngte Döme -
azt hittem, hogy te voltál,
hisz meghaltak a virágok,
amerre csak turkáltál.
Leszögezem - szólt a nyuszi -
Vakond Vendel nem hibás,
lárva kölykök gonoszkodtak,
nem lehetett senki más!
Örömében Vendel mester
táncolt, forgott és pörgött,
s ráadásként nektárszörpöt
mindhármuknak kitöltött.
S tanulság a mese végén,
láthatja ki nem kancsal,
ne ítéljél első szóra!
A látszat biz' néha csal.