Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mindennap

, 451 olvasás, Kovács Sándor , 14 hozzászólás

Néhány szóban

Saroglyazörrenés
a hajnal, és vázra
drótozott kapa, övre
fűzve szállni vágy
a szőke rafia a zsír-
maszattól fényesen
nemes kalap felé.
Összehúzott barna
szemnek megszokott
a számadás; itt minden,
minden Istené.

A délre álló szilvaág
alatt tört akáckaró
a tűz, öhönt vigyáz
a szolgafa - billiónyi
buggyanás bé betűt
betűz -, s pihenni
dől a vén karasz',
dióderék a fekhelye.
Tésztaingbe bújtatott
szalonnapörc ropog,
mintha ízlene...

Esti csordaballagás
között kenetlen sírja
két pedál: megállni
fröccsre nincs idő,
bár a kocsma hívogat
s a kuglijáték épp egál,
de menni kell, a tőgy
feszül. Tejútra kél a
kanna és az égi sajt.
A holnap újra önmagát
s a tegnapot ígéri majd.



Megjegyzés: (2012 10. 16.)

/karasz': karaszoló, saraboló, (keskeny szőlőművelő kapa) /
/öhön: öreglebbencs, slambuc, cseráska, cserászka, galabugyri... /

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Kovács Sándor
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 326
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.4283 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz