Kökényvirágok illatába bújt a szél,
fehér lepelre hull a vaksi tűzbogár,
kölyökrügyekre kerge napsugár visít,
s a furcsa hangra mind hamar vigyázzba áll.
Öreg diófa ágain morogva ring
a színes, ugri-bugri tengelic madár,
hiába várja párja és a fészekalj,
sovány kukacra percek óta nem talál.
Saját világra néz a harci hangyavár,
uralkodása már a szilvafáig ér,
idén talán a hangya-harcosok nyomán
remegve fél, ki cseppnyi életet remél.
Egy épp ma érkező, maroknyi fecskepár
a bumszli fellegek között vidáman él,
s az égre írva kettejük románca, mert
kökényvirágok illatába bújt a szél,