Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tavasztündér

, 216 olvasás, csellista , 2 hozzászólás

Természet

- Óh, csak jönne,
bár csak jönne
halkan, nesszel!
Érzem őt! -

Fa törzséből,
ága mögül,
bodzatőből
mily gyönyörű!

Csak egy érzés, mint a virág
lassan bontja szirmait,
bibe, bibe, csipkés szélű
játékos kis zsengice.

Bimbó pattan,
virág nyílik,
Tavasztündér
nesszel jő.

Mámor-porral
sorról, sorra
hint be erdőt és mezőt.

Szárba szökken,
újra éled
bibe, fa,
és bodzatő!

Fa ágába - buja vágyat,
csillagokba - szerelmes dalt
dúdol, lágyan,
csitulón.

A hajnallal játszi szellő
lenget szalagtincseket,
felkelő nap fürdőzteti,
fátyolszemű átöleli.

Mint új ruhát öltő
kis kamasz
kiált a szélbe
új tavaszt!

Ugye Te vagy
Tavasztündér?
Fa ágában, bodzatőben,
mint játékos kis zsengice?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: csellista
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 20
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.0366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz