Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Meddőség

, 293 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Üres a fej, gondolatkihalt,
nem érezni, csak a lüktetést -
tavasz van, de belül zord idő,
csírázatlan magvak szerteszét.

A termőföld hideg, szikkadt
és merészebb jövőt álmodik -
ahol nap süt, a hantokon kék
írisz röpköd, élet lakozik.

A kopárság fájó, lehangol...
a megrekedt dolog pusztító -
ám jobb néki mégis odabenn;
a remény e pusztán túl nyíló.


Megjegyzés: (2017. március)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 82
Regisztrált: 2
Kereső robot: 42
Összes: 126
Jelenlévők:
 · arttur
 · Sutyi


Page generated in 0.0912 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz