Szellő fújja, eső veri,
riadt szeme megismeri,
azt az erdőt, azt a helyet,
ahol egykor sebe hegedt.
Sebe hegedt, mára beforrt,
hisz az idő bármit megold,
jöhet vihar, téphet fákat -
belehal az összes bánat.
.....
Összes bánat egybekötve,
feltámad és szerteszökne;
feszegetik lenn a deszkát,
tágabb résen néhány fellát.
Néhány fellát, vágyik túlra,
ám, de mély a halál kútja -
... ráadásul szél is fúj ma
... és az eső szakad újra...
kapaszkodnak sárba, múltba.
Megjegyzés: (2017. március végén)