Navigáció


RSS: összes ·




Vers: kontrasztOK

, 392 olvasás, bArthAKata , 15 hozzászólás

Magány

Évek szürke porködét el-elfújják puritán vágyak;
nyomdafestéket nem tűrő viszonyokban
feszítenek alád, föléd, szádnak.

Sóhajod már rég nem lesem,
zsigeri kényszer ül belül,
ágyékcsikorgató közöny—
könyörtelen.

Ritka vendég tenyered
tapadását vágyom, tűrve,
alig-nedvekkel gyötörve,
rögtönözd hát, ami jön;

utána lehet,
megköszönöm,
ám pórusaimból kizárlak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 336
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2752 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz