Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kán halála

, 221 olvasás, Kovács Sándor , 7 hozzászólás

Bánat

Lobban a ló szeme, négy pata toppan a sztyeppei porba,
futva, zihálva, a bősz akarat-teli izmai fájnak.
Esteli fényben a hősi vidékeket alkonyi ponyva
rejti a hírnök elől, de a vágta hasítja a tájat.

Sírva repülnek a tétova sólymok a vész-lila égnek.
Könnyezi, jajszava száll a nomád csapatoknak a hírre,
nincs ura, istene, nincs fejedelme a pusztai népnek,
nincs aki harcosi íjakat éteri messzire vinne.

Lobban a ló szeme, csillagok esnek a sztyeppei útra,
árva fiúnak a szíve imáit a szél tova fújja.



Megjegyzés: (2008. 06. 23.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Kovács Sándor
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 22
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka


Page generated in 0.0441 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz