Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Ládagyári történetek Magyarországról (1979-80) 2. rész

, 288 olvasás, K.Mária , 26 hozzászólás

Ezek vagyunk

Marinak rémálmai voltak. Látta magát a bíróságon narancssárga fürdőruhában, fázott és nem találta az igazolványát. Szemben a barátnői kiskosztümben, fehér szandálban lakktáskásan sajnálkozva nézték ahogy kotorászik egy reklámszatyorban.

Ha elítélik Nagyanyjának kell felnevelni a gyerekeit... csúfolják őket majd az óvodában, Istenem! - ez járt a fejében, de még időben, ítélethozatal előtt felébredt.
Eddig a legnagyobb bűne az volt, hogy az iskolában, ahol könyvtárosok voltak a barátnőjével elemeltek pár régi könyvet. Senki nem olvasta őket rajtuk kívül, lehet, hogy most az is kiderül.

Szerencsére a levélben az állt, hogy őt felmentették. De aznap mégis, amikor férje tárgyalása volt annyira remegett, hogy megbukott az autóvezetői vizsgán. A bíróság úgy határozott, hogy őszig, a következő tárgyalásig ott kell maradniuk és dolgozniuk.

Másnap ládaszegelés közben elmesélte a lányoknak a történetét. Ámulva hallgatták, mindegyik hozzáfűzött valamit, volt aki a rendszert szidta vagy a vállalat igazgatóját, olyan is aki a saját férjét és együttérzéséről biztosította. Bűnöző múltja miatt nagyot nőtt az ázsiója.
Ezután minden nap megkeresték valamivel, jogi tanácsot kértek, bár nem volt biztos a válaszban, de próbált segíteni, remélve, hogy nem mond nagy hülyeségeket. Kérvényeket írattak vele a ’tanácshoz’, de volt olyan is aki felolvasta neki titkos szerelmesleveleit, vagy amelyeket férje írt a börtönből.
Mari lassan kezdte megszokni a körülményeket. Párja közel sem érezte olyan jól magát. A markos parasztlegények között olyan volt, mint Dávid a nagyok között, csak neki a két ölnyi nyárfarönkökkel kellett viaskodnia. Gyakran tréfálkoztak vele gyöngyöző homloka miatt bizonyos testrészeit emlegetve, amelyek szintén jól megizzadhattak az nagy igyekezettől. Ám férje nem panaszkodott, ismerte jól, szerinte olyat csak nő vagy gyerek tehet, egy férfi soha.

Hát csak emelgesd - gondolta Mari, én sem a tapsot számolom egész nap.

Erzsi néni, egy csendes, kedélyes, negyvenes cigány asszony vette pártfogásába Marit. Tisztelte mindenki és a lányok hallgattak rá, ellentétben a művezetővel, akit néha elküldtek melegebb égtájakra, mert nem értett semmihez. Sem az emberekhez, sem a munkához. Számolni sem tudott, de ezt a lányok nem bánták, így rendre átverték a teljesítmény elszámolásokkal. Egyértelmű volt a hatalommal való kapcsolata, de nem firtatta senki, mert akkor természetes volt, hogy középvezető bárkiből lehetett, akinek volt pártkönyve és marxista gyorstalpalója.

Többnyire négyen dolgoztak együtt, Mari, Erzsi néni, a lánya Györgyi, és unokatestvérük Kati.
Kati szorgalmas, értelmes lány volt, csak néha próbált közéjük állni féltékenységből, azt gondolta, Marit kezdik jobban kedvelni nála. Huszonhárom évével vénlánynak számított a telepen. Bár minden férfi megfordult utána parázsló szeme, hosszú hullámos haja és gömbölyded idomai miatt, de közeledni senki nem mert hozzá. Tudták róla hogy minden nap fürdik, fehérneműt vált, és ápolja szép fehér fogait. Legjobban mégis az ijesztette őket, hogy saját véleménye volt egy erősen hierarchikus közösségben.

Egyik reggel Marit Pannival osztották be a fenekező gépre, amelyet köztudottan a lustáknak találtak ki. Kati azért, hogy Erzsi néninek imponáljon reklamált Mari miatt, de a művezető őt is melléjük tette harmadiknak. Dúlt-fúlt, teljesítménybérben jóval többet keresett volna, de a valódi ok Panni volt.
Pannit, az oláh nemzetséghez tartozó nőt mindenki utálta. Nem mosakodott, reggelire babot evett káposztával, jó esetben sonkát fokhagymával. Kövér volt és büdös. A két lány egész nap próbálta Pannit meggyőzni az egészséges táplálkozásról, de legalább fürdési szokásainak megváltoztatásával kapcsolatban, persze hiába. Ezen aztán sokat nevettek és észre sem vették, hogy délután barátnőként váltak el.
Később Kati verekedett is Mari miatt.

Egyik nap munka után, amikor a buszmegállóhoz indult Mari, egy rozoga autó fékezett mellette. Bömbölt bentről a zene, majd kiugrott az egyik férfi a három közül, egy kis köpcös, kopasz alak és amíg a többiek füttyögettek, hujjogattak, ő új ruhát, aranyos medált ígért neki egy kis etyepetyéért cserébe.
Szegény Mari lépteit megszaporázva, ijedten pillantott hátra. Kati és Panni pont akkor lépett ki a kapun.
Hála Istennek – gondolta, nem is sejtette, hogy lihegő hódolója Panni férje, Törpe...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 256
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 291
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz