Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Horgászat és még valami…

, 241 olvasás, Bodortz , 2 hozzászólás

Pillanatkép

Amikor felcsap a harcsafarok, bátyám önfeláldozóan lehuppan a meredek part aljába / máig nem tud úszni… /, s térdig a vízben állva, kezében a merítőt szorongatva várja a további fejleményeket.
- Hű a keservét, de nagy jószág! – hüledezik magáról megfeledkezve. A hal teljes hosszában bukkan fel előttünk. Méternél jóval hosszabb, kígyózó, fekete őslény…
- Sanyi vigyázz! - aggódok fentről. Aggódom, egyrészt a harcsa, másfelől – és ez az erősebb - bátyám miatt. Ha beleesne… Nem jó rágondolni…
Merítés… zaj nélkül… a szákolást egyáltalán nem látom és az a néhány másodperc, maga az örökkévalóság…
- Megvan! - szól. Ledobom a botot és elmarkolom a felnyújtott szák nyelét. Meg kell markolnom erősen a peremét is olyan nehéz a súly és ráadásul omlik a part is…! Végül közös erővel fent van a harcsa a harmattól gyöngyöző gyepen. Bámuljuk a lámpafényben... Gyönyörű…

Lihegve ülünk egymás mellett, sűrűn slukkolva a keservesen meggyújtott cigarettából. Akár egy csata végén a megfáradt, de győztes harcosok. Nehezen csillapodik a “láz”. Már hallom a hangokat a túlsó part felől:
- Megvan? Mekkora? Mit fogtatok? Mire jött?… Néhány sárgásan világító „gyöngyszem” imbolyogva elindul felénk.
Nézzük a harmatos fűben a mozdulatlan tizenvalahány kilónyi vaskos fekete halat. A legnagyobbat, ami a tavon addig horogra került. Örülünk a halnak, egymásnak. A gondokat lám milyen hamar elvitte messzire az éjszaka. Mindketten boldogok vagyunk.

Toljuk a kerékpárokat a döcögős ösvényen a réten át. Pár száz méternyi még az országút, onnan már sokkal könnyebb hazafelé. A felettünk álló hold fényében harmattól csillog a hosszú szálú rét, szikrázik a fűtenger. Már én is térdig vizes vagyok, akárcsak bátyám, ki előttem halad. Ugyan mit számít ez a csekély semmiség a bensőmbe fészkelő öröm halhatatlanságával szemben.
Kinn a műúton már könnyen tekerjük a pedált. Az én öreg biciklim mindenesetre több súlyt visz. Hátul a csomagtartón, hátizsákomban szépen összegömbölyödve utazik a tó ajándéka, a remek szép harcsa. Csodálatos teher. … Miénk az országút és a csillagfényes meleg nyári éjszaka, csak a kerékpár lámpájának sárga fénye billeg jobbra-balra, amint a pedált tapossuk... Forgalom ilyenkor úgyszólván már nincsen.
Sokáig nem esik szó, mígnem egyszer csak bátyám kirukkol:
-_Öcsém - szólal meg – a leglassúbb személyvonat is leér Budapestről Dombóvárig maximum hat óra alatt?!… - céloz a nem régi kalandosra sikeredett, vezetői parancsra történt TSZ búcsú bulis esetemre. (Lengyel delegációnak kellett zenét szolgáltatni és -szintén parancsra- Ferihegyig végig nóta és vodka)
-Azért mégis csak péntektől vasárnap estig...?!
-------------------------------------------
Valamiféle késztetést érzek, hogy beszéljek:
- Bonyhádnál már stoppoltam. Addig vonattal jöttem. Egyszer majdnem visszafelé is mentem… Francia rendszámú kocsi állt meg az út túloldalán. Helyes, filigrán nő intett felém a kocsi ajtaját félig kinyitva. ( A méregzöld ruha keveset takart… szép mellei, formás lábai voltak… )
- Na ugye! -
Már közel a falu, látszanak a hosszú lámpasorok. Nem hagyhatom abba:
- Budapeszt? – kérdezte bűbájos mosollyal és invitált volna a kocsiba. / Nem mondom, hogy nem futott át az agyamon valami… de akkorra már teljesen kitisztult a fejem. /
… Ááá… - intettem az ellenkező irányba – Dombóvár. Azt azonban csak gondoltam magamban, hogy odahaza a hétfői taposómalomhoz hasonlatos irodai körmölés a legkevésbé sem tarthatott volna a csábító invitálás ellen no meg persze ha nem lettem volna új házasember.
Félúton vagyunk, már látszanak a falu fényei, egyenletes tempóval, békésen karikázunk egymás mellett. Jó testvérekhez illően…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Novella
· Írta: Bodortz
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 79
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0987 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz