Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Faháncs

, 181 olvasás, Gál András Andor , 0 hozzászólás

Abszurd

Üres üveg mögé rejtett eső
sámántáncát lesi füleivel
tavasznak öltözött zöld rendező
öleli arcom édesen kivet
kegyeiből univerzumpart semmihez.

Leszakadó magánya oszlik szét
epedve súgna csillagölelést
csicsergi lusta mozdulat ittjét
de megtagadja kijelentését
hamar halj gyorsan élj és engedd el
az ujjaid hegyén.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 5
Kereső robot: 10
Összes: 36
Jelenlévők:
 · BFanni
 · Divima
 · hazugsagok
 · hegeanna
 · Kavics
 · Ravain


Page generated in 0.0413 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz