Ni csak! Hajadban virágszirom,
várj, kiveszem.... te lennél ily illatos?
Vagy ott az orgonabokor?
Egyre megy.
Kezed megfoghatom?
Látom kinevetsz....
pedig amott… a fa törzsébe
véstem a neved.
Láthatod.
Csillagpor ment szemedbe... tudod?
Várj…
Telt ajkad bársonyán leheletem
perzsel, ízlelgetem ínyeden
milyen édes gyümölcs terem, s lám
fehérlő térded, oh, hogy bámulja a hold...
belesápad oly mohón…
nézd... kezemmel takarom.
Ni csak! Szent János bogár...
fénye világol, lenge ruhád
elején, hol a kis domb lankája… odaszáll...
Engedd, leveszem… hogy zakatol valami odabenn....
Kezed még taszít,
ám tested, szemed egyre csak hív,
mámorfonálba fogva tart...
Eloldhatom?