Felhőfüggöny mögül nap aranya csillan,
szivárgó rosszkedvem könnyedén elillan,
ringó pázsit zöldjén harmat gyöngye látszik,
szivárványos cseppjén csintalan fény játszik.
Selyemszálból szövi perceim a reggel,
behálózza arcom napsugár-meleggel,
rügyekben gyűrötten nyújtózik a levél
s kíváncsin kukucskál, igaz tavaszt remél.
Barka bontja bojtját, bársony bunda rajta,
fennkölt hangulatom semmi sem zavarja,
szellő fákat ringat, cseresznyevirágot,
szirommal szórja be az egész világot.
Megjegyzés: Szerző: Ligeti Éva