Navigáció


RSS: összes ·




Mese: A Fény és a Szeretet születése

, 262 olvasás, annunziata , 0 hozzászólás

Spirituális

Hol volt, hol nem volt, az egyik életöltőben megszületett a Földre egy gyengéd, érzelmes Halak lány és egy erős, szilaj, vad Kos fiú. Teltek múltak az évek, a két lélek csak élt, éldegélt. Felnőtté válásukig nem keresztezték egymás útját, a saját útjukat járták. A fiú néha a pokolban játszadozott, bátran, örömmel, tudva, mennyire más és mennyire másak a vágyai, mint amihez a világ szokva van, míg a lány sokszor az égben talált menedéket másságára, ott élt, játszott, segített, ismerkedett, boldogságot, szeretetet szórt és olykor bölcselkedett. Mindketten a kezdetektől tudták, hogy mások, talán a nemes egyszerűség kötötte őket össze láthatatlan azóta mióta megszülettek vagy talán a játékosságuk, őszinteségük, valami olyan, amit nem lehet megmagyarázni. Egyszercsak találkoztak, a lánynak már óriási fehér tollas szárnyai lettek addigra, míg a fiúnak csak a hátából kezdetlegesen kinőtt fehér tollruhája volt. Próbáltak együtt lenni, látni a másik világát, de míg a Halak nő a fiút az égbe repítette volna, ehhez sajnos a férfi szárnyai kevésnek bizonyultak, nem volt bennük sem erő, sem akarat, addig a Kos férfi a nőnek megmutatta volna, milyen az ő oldala, az ő élete, sokszor közel a mélyben.
Egyik nap a két lélek kiment a mezőre, ahol egy hatalmas szakadékkal zárult a tér. Leültek a végébe, tanakodtak, mit lehet tenni, merre menjenek tovább együtt vagy esetleg hagyják meg emlékezetüknek a találkozásukat? Ahogy egy sziklán pihentek és próbálták eldönteni, hogy felfele vagy lefele menjen-e tovább útjuk, egymásra néztek és azt mondták:
- Mi lenne, ha itt maradnánk a Földön? se felfele, se lefele nem mennénk? – kérdezte a Halak nő
- Ez hogy lenne megvalósítható? – kérdezett vissza a szilaj Kos
- Úgy, hogy most eldöntjük, hogy adunk magunknak 50 évnyi boldogságot ebben a létünkben. Én nem akarok az égbe szállni, Te pedig, ha úgy döntesz, nem mész vissza a mélybe.
- Ez ilyen egyszerű lenne? – kérdezte a Kos férfi
- Igen, azt hiszem, az – válaszolta a nő
- Rendben – döntötte el a Kos férfi is
Így történt hát, hogy a sziklán, ahol választani kellett volna valamelyik világ közül, nem választottak, nem döntöttek, hanem választották a földi létet, ahol ebben az életükben a boldogság mellett tették le a voksukat. Megfogták egymás kezét, még időztek kicsit a természetben, a csöndben és elindultak a szeretet reményében. Először még csak az égen volt látható a két fénylő csillag, majd leszálltak a Földre, ahol a szeretet és boldogság tengerében élték életüket.
50 év múlva, mikor testük már megpihenni vágyott, lelkük elhagyta a fáradt testeket. A Halak nő lelke, utolsó búcsú energiát dobva a Kos férfi felé, elszállt az égbe, az ismeretlen felé. Addig a Kos, tudta, hogy még van mit tanulnia, visszafordult a Föld felé, és új emberként született újra.
Így történt, hogy két különböző életet élő, de mégis majdnem ugyanolyan felfogású lélek boldogságot talált egymás mellett.

A kör elkezdődött, bezárult, majd spirálban folytatta útját.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Spirituális
· Kategória: Mese
· Írta: annunziata
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 22
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo
 · vargaistvan


Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz