Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Támadunk, míg feltámadunk

, 368 olvasás, lambrozett , 4 hozzászólás

Hit és vallás

Isten nevében csak öltek, csak öltek...
azóta, hogy hittel bombázták a földet -
ezer évek múltak, nőtt az elvakultság;
jelenünk sem különb, békéink kurták.

(Hinnem kéne abban, amit ennyi vér
mos? És templomaikban imát enni kér
most eleven és holt és a "közvetítők"?
Küldhetne az Úr még több felderítőt.)

Mit ér ölni, ölni, mindet, ha mást hisz?
Eltorzított Nagy Könyv, esti mise grátisz.
Kiforgatott szavak, álszent látomások...
ragadós bordó méz... sóhajtsd fohászod:

"Hitetlen és hithű, számít ez bármit?
Milliók halála nem ér egy hajszálnyit.
Az áldozatokból gyilkosokká válnak... s
újfent tanok rendje feszül egymásnak.

Ágál még több oldal, istápol, nyomban.
Felajzott a tömeg, baltától csont roppan.
Elkezdte valaki, mindegy is talán, ki -
de
Isten nevében!... ideje leállni. "

Feloldozás.
Feltámadás.
Osztozás.
Számadás.
Papolás.
Csapás.
Láss.


Megjegyzés: (2016. február)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 2
Kereső robot: 28
Összes: 92
Jelenlévők:
 · Francesca
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0881 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz