Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tétova remény

, 203 olvasás, Yetisz , 0 hozzászólás

Remény

Vágyaim szüntelen feléd szárnyalnak,
csukott ajtó előtt lassan megtorpannak.
Kopp-kopp halk nesz hallatszik,
nincs válasz, néma csend jelzi.

Nem kérem én szíved szerelmét!
Olykor egy mosolyoddal is be érném.
Hisz mindketten tudjuk mire vágyunk,
Sehol országban vajon meddig járunk?

Vagy mint a tavaszi kikelet kivirágzunk,
szebbnél szebb színben pompázunk.
Az ősz közele majd számunkra jelzi,
mikor kell egymást végleg elfeledni.

De, addig is köszönöm fénylő mosolyodat,
meleg ölelésed puha csókjaidat.
Hosszú forró nyarat remélek,
minél később lépjen be az ősz a térbe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: Yetisz
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 16

Page generated in 0.0353 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz