Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A gazemberek szeretőjének balladája

, 309 olvasás, Claire , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egy sehonnai gazember
karjába, ha vágyom
az ékszereket, az ígéretet
a vánkosára
hányom
Lábatok elé dobom
amim van:
az ezüstöt, a brokátot
Vigyétek, adjátok tovább
Én köpök reátok!

Adjátok a szajhának,
aki szűznek hazudja magát
Jól áll majd neki az udvarban
a levetett brokát kabát
Nyakában nemesfém,
ezüst,
karján a lánc,
ha aranyból van is,
hiába,
nem lesz szabad a tánc.

Mert én úgy szeretem
a táncot, ahogy
ember szeretheti
Kezem, lábam szabad,
csak Isten, aki elveheti.
S ha egy sehonnai gazember
az etikettet megszegi
onnan kiáltok vissza:
Nekem ez is megteszi!

Szeressenek egy órát,
egy hetet, vagy kettőt,
egy életet
s nem lettek enyéim
a brokátok,
a legdrágább ékszerek
A gazemberek szeretője
szereti a táncot
S nem viseli karján
az arany
rabszolga láncot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Claire
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0253 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz