Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: A TÁNC 1971 (Villon nyomán)

, 265 olvasás, Bodortz , 6 hozzászólás

Somolygó

A TÁNC... 1971

Akkor nem szerettem épp, bár ifjú szívem hévvel dobogott,
virágot sem vittem senkinek, lelkemben sóvár csend honolt.
A nyár véget ért, kertek alatt járt az ősz,
az ivó rég bezárt, midőn csapatunk összejött.

A hegy lankás oldalán otthonra lelt e díszes
Ifjúság, s vitatta a nagy politikát, majd míves
versét mondta el a költő, csetlő-botló
nyelvvel, de értettük a szót, bizony szép volt.

A tűz ellobbant a présház udvarán, cinkosan
hunyorgott a parázs, s a láb sem állt már oly biztosan,
így hát elhevertünk, ki itt, ki ott a takarón,
hitvány pléden, gyepen, s avattunk dicső dalnokot.

Még mozgalmi induló is volt, meg Qantanamera,
s komollyá vált a hang, ott járt Che Gevara.
Ám az ifjú vér szomjaz, inni kér, táncot rop
ha szélvész kedve támad, s néki szól a dob.

S, hogy reggelig van idő, mit vígan múlatni kell,
ím a bádog kanna körbe jár, ha kongott, hamar borral telt.
Ki mondta? Már nem tudom: Fiúk! Tánc van valahol...
Hogy eső csepereg, ugyan kit érdekel?
A csapat legott vígan bandukol.

Mellettem, -ma sem tudom, hogy- két leány lépelt, s dalolt
lelkesen. A kis vörös emitt, míg a másik oldalon
sudár szöszke mérte hozzám lépteit.
Pajzán szeme, no meg a bor felettébb melegít.

És lám a csapzott sereg, érkezvén a kocsma udvarán
víg kedéllyel, jószerével, muzsikát, vígalmat talált.
Szomjas a száj, a száraz torkot öntözni kell,
duhaj a kedv, zene is szól, nosza! Hát táncra fel!

Forog a lány, ritmus duhaj korbácsként ver,
borgőz lebeg, s por kereng egekbe fel,
a szem néz, ám mit sem lát... s hamar a két leány ring vállamon,
oly könnyed a láb, s a lány odafent oh, hogyan sikong...

Tágul a kör, repül, kering a szoknya, rohan a szív,
por száll, akár a köd, örvény mélye hív…
Lassan elmém visszatér, már hallom a muzsikát.
Kifulladván... földet ér pirulón a két leány.

A vér elcsitul, zabolát ránt az ész, de mily jó,
csodás a tánc… Jól esne most a bor…!

Mit tettem, nem bántam, sőt, oh mire késztetett a hév…
Reggelen szöszke, s vörös haj terült dúlt párnám két felén.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Ballada
· Írta: Bodortz
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 17

Page generated in 0.0214 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz