Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Oh a Mecsek… az más

, 466 olvasás, Bodortz , 13 hozzászólás

Gondolat

Itt, már a nagy folyó páráját lassan görgeti a lég,
hajnali nyirkos köd terül szürke hamurétegként,
hangtalan súllyal alszik magányán
odafenn a merengő kék,… de lám,
a Mecsek… az más.

Óh a Mecsek az más… lányos halmú dombok felett,
merész hegyek ölén visszhang suhan, néha szendereg
a nap szikkadt melege erdők, ligetek
barna avara felett és édes illat lebeg.
Tűnt idők útján ma is elveszek.

Emitt kevélyen terül a mosolyarcú folyó
nyaranta, s cseppként issza fel a rétet mohó
éjszakán, s dúskál, minden földi javakban,
szemelget árpában, gazban, válogat vadakban.
Mámoros titokban.

És magas lélegzetű dombok amott,
rég értelmet vesztett fura nevű düllők, utak, források
partján sudár kék harangvirág, s kökénybokrok
fehér gömbkoronája, benne mindig tiszta szarkaotthonok.
Néha ott vagyok.

Míg emitt párát rejtő lombok árnya,
szól füttyös tavaszi dalárda
és köröz a tiszta égen a szabad barna kánya.
Alatta zümmögés, álom, vérszívók világa,
vízen, tündérsellők násza.

Ott, messze lebegő kék hegyek, közöttük rétek
nyirkos susogása, lengő nád, izgága patak
szalad lefelé dombokon, s csodásan szépek
az idő szirmán csapongó ábrándos, megpihenő méhek.
Egyszer biztos visszatérek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Memoár
· Írta: Bodortz
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 91
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0795 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz