Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apám

, 306 olvasás, Bodortz , 6 hozzászólás

Gondolat

Az ősz akkor a szomszéd faluig ha ért…
sötétedett míg én apámért ballagtam,
anyám sírva tépelődött otthon
sorsán, s a vita hevén.
A csöpp házak végén hajlékká lett a hatalmas gép
olajos ülése, ahol súlyos szerszám,
hideg csavar vigasztalta
apám, ott aludta ki borgőzét.
Zörgésem zokogó halk remény.
- No… gyere be… te kis legény! -
S mentünk hazáig, szótlan. Apám és én.

Azóta deret fújt hajamra a szél,
még ma is érzem:
Boldogan sütkérezett kezem,
apám markának szikla melegében.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Bodortz
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 90
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0926 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz