Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Megtisztulás

, 308 olvasás, ariel , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Szürke esőben sétál
elcseppenő percekben
a remény,
s szelíd lépteivel
kisimítja
az idő ütötte ráncokat
a képzelt utakon.
Hallgatom, mit súg
a márciusi szélnek
az éppen kipattanó élet,
s megsúgom finoman
bimbóinak kezemmel
a lassú születést.
Magányos elmélyülés kell
a lét öröméhez,
még ha nem is emel
végtelen terekbe
egy újabb,
ledéren táncoló tavasz,
- a ravasz levegő
virágillattal kísérget,
s elcsavarja fejem
szerelmesen a gaz,
zöld levelekkel bódító,
madárdallal zajongó táj,
- így hát
múlik bennem is a tél,
s érzem,
a szívem sem fáj
már annyira...
- talán ideje megújulnia
szemeim mögött
csendben a fénynek,
hogy a szürke esőben
rózsa-ízű keringőre perdüljön
fáradt testemben
a kényelmes hallgatásban
szendergő lélek...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Raven


Page generated in 0.026 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz