Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Add kölcsön lovadat

, 216 olvasás, Rawelli , 2 hozzászólás

Természet

Add kölcsön temetetlen lovadat,
kérlek, ne hagyd a Nap alatt.
Hadd fürösztöm verejtékem sóiban,
hisz fogain bogáncsot sír a hab. Mikor megláttam,
az üszökben, máglyára vetve,
magam is öregedtem egy keveset.
Add kölcsön temetetlen lovadat.
Elhamvadott szem-bogárban, alul,
ketten állunk egymagunk. Tükörképek. Avas,
rozsda-ette két alak, és egy formátlanul,
már salak. Két lovas, mint a vas,
add kölcsön temetetlen lovadat!
Húzta, vonta, talán sikolta, mikor
szekerének petrencéjét utolsó
napján kivonta. Tenyészmén?
És nincs csikója…
Add kölcsön temetetlen lovadat.
Tajtékzol… Kicsi ménem.
Lassan elönt, lebont
a maszlag, mely éltedben volt
bensődből közöttünk, most köztünk
fakadva széthord a tavaszba.
Add kölcsön temetetlen lovadat,
kérlek, ne hagyd a Nap alatt.
Ki földön áll, egyszer ha jó, magot ad.
És ha visszakaptad,
kérlek,
add kölcsön temetetlen magadat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 5
Kereső robot: 19
Összes: 43
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Kovács Sándor
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz