Add kölcsön temetetlen lovadat,
kérlek, ne hagyd a Nap alatt.
Hadd fürösztöm verejtékem sóiban,
hisz fogain bogáncsot sír a hab. Mikor megláttam,
az üszökben, máglyára vetve,
magam is öregedtem egy keveset.
Add kölcsön temetetlen lovadat.
Elhamvadott szem-bogárban, alul,
ketten állunk egymagunk. Tükörképek. Avas,
rozsda-ette két alak, és egy formátlanul,
már salak. Két lovas, mint a vas,
add kölcsön temetetlen lovadat!
Húzta, vonta, talán sikolta, mikor
szekerének petrencéjét utolsó
napján kivonta. Tenyészmén?
És nincs csikója…
Add kölcsön temetetlen lovadat.
Tajtékzol… Kicsi ménem.
Lassan elönt, lebont
a maszlag, mely éltedben volt
bensődből közöttünk, most köztünk
fakadva széthord a tavaszba.
Add kölcsön temetetlen lovadat,
kérlek, ne hagyd a Nap alatt.
Ki földön áll, egyszer ha jó, magot ad.
És ha visszakaptad,
kérlek,
add kölcsön temetetlen magadat.